Nem sok könyv maradt meg a gyerekkoromból, de Marie-Claude Moncauxtól A sehány éves kislány ezek között van, és pont abban az évben adták ki ezt a példányt, amelyikben születtem. Micsoda véletlen, vagy mégsem.
Gondolkodtam azon, hogy mi lehetne az a mesekönyv, mely a közös könyvünk lehetne a még bennem növekedő kislányomnak. Gyorsan meg is találtam, hogy számunkra ennél tökéletes olvasmány nem lehet. Az a tervem, hogy kimondottam neki hangosan olvasom fel ezt a történetet hetente többször. Eddig jól teljesítek, mert két napja csinálom, és már háromszor elolvastam neki. Élvezem újra és újra elolvasni. Szerintem mire márciusban megszületik már kívülről fogom tudni. 😊
Hiszek abban, hogy ha a várandósság alatt olvasok a babámnak, beszélek hozzá, akkor ezzel segítem az agy és a kognitív funkciók, a hallórendszer fejlődését, és ezek mellett az érzelmi fejlődés, a kötődés korai kialakulását is. Nem számít, hogy ő nem érti a szavakat, a lényeg az, hogy ez mindig a mi közös időnk, amikor csak rá figyelek. Ő pedig a mese dallamát, ritmusát, a hangomban bekövetkező változásokat megszokja, és majd megismeri a szülés után is. Ugyanannak a mesének a felolvasása nyugtatólag hathat rá az anyai méhben, és a szülést követően is.
Mindezek miatt lelkes és elkötelezett vagyok, hogy hetente többször elmondjam neki ezt a számomra csodás mesét.
