A következő összehúzódás. A baba érkezése.
Szülés közben könnyű gondolatban előreszaladni: „Mennyi van még hátra?” „Fájni fog a következő?” De mi történne, ha képes lennél kizárólag a mostani pillanatra figyelni?
A szülés nem egy fejjel, előre megírt forgatókönyv alapján kipipálandó feladat, hanem egy mélyen ösztönös, testi folyamat. Amikor vajúdás közben megérkezel a jelenbe, és átadod magad az „itt és most” élményének, a létező legnagyobb támogatást adod a saját testednek és a kisbabádnak.
A jelenlét nem állandó zen-nyugalmat jelent
Természetes, ha van benned félelem, bizonytalanság vagy feszült várakozás. Nem kell elnyomnod, amit érzel: a szülés nem teljesítménypróba. Amikor elengeded a külvilág és a saját magad felé támasztott elvárásokat, végre meghallod, mit kér a tested. Ösztönösen érezni fogod, milyen testhelyzet esik jól, hogyan mozogj, vagy milyen hangok segítenek a tágulásban.
A hormonális háttér: biztonság = oxitocin
Ha az adott pillanatra fókuszálsz, megnő a biztonságérzeted és a magabiztosságod. Ez közvetlenül és pozitívan hat az oxitocin (a szülési hormon) termelődésére, miközben csökkenti a folyamatot gátló stresszhormonok szintjét.
- A vajúdás olyan, mint az óceán. Ha a teljes tengerrel akarsz megküzdeni, elmerülsz és elfáradsz.
- Lovagold meg a hullámokat! Ha mindig csak az éppen aktuális méhösszehúzódásra figyelsz, a kettő között pedig tudatosan pihensz, a tested hatalmas energiatartalékokat képes mozgósítani.
A jelenlét nem magányos feladat
A kísérők – legyen az az édesapa, egy dúla vagy a szülésznő – jelenléte kulcsfontosságú. Az ő értő, csendes és ítéletmentes figyelmük, támogató jelenlétük biztosítja azt a láthatatlan védőburkot, amelyben biztonságban belemerülhetsz a saját szülési transzodba.
A szülés nem a múltról szól, és nem a jövőről. Minden egyes összehúzódás egyetlen lépéssel közelebb visz a kisbabádhoz. Csak lélegezz, és légy jelen a saját csodádban!
Neked mi segített (segítene szerinted) abban, hogy teljesen jelen tudj lenni a babád érkezésekor?
